Valamikor nagyon régen, amikor a földön még nem éltek emberek, a föld felszíne síma és lapos volt. E tájon élt egy óriás és szolgája, a törpe. Az óriás nap mint nap a vidéket járta, majd amikor este fáradtan hazatért, szolgája, a törpe étellel, itallal megrakott asztallal várta. Egy nap az óriás feldúlva s mérgesen érkezett, figyelmetlenségében a hatalmas lábaival a törpére lépett, aki szörnyet halt. Az óriás nagyon elkeseredett...

... Elhatározta, hogy eltemeti kis barátját, kinek halálát maga okozta. Hatalmas kezeivel ásni kezdte a földet, és a köveket, közben keservesen siratta szolgáját. A kimarkolt kõ és föld helyén egy mély árok keletkezett, melybe folyt, folyt az óriás könnye. Ebbõ a Balaton, a kövekbõl az északi part hegyei lettek. Az óriás ezután eltemette kis barátját a mai Várdomb helyére, halmot rakott fölé kövekbõl, a tetejére pedig egy szál boglárkát tûzött, így emlékezvén kis barátjára. Innen kapta nevét Boglár...