Honfoglalás

Boglár a Dél-Balaton vidékének jelentős helyeként szerepelt a korai magyar történelem időszakában. A kalandozó hadjáratokban szereplő és az augsburgi csatában életét vesztő Lél vezér egyik udvar helye lett volna Lelle. Vagyis itt álhatott talán a korai magyar megtelepedés időszakának egyik nemzetségfői, törzsföi központja, amelynek valószínűségét erősítené a mellette keletkezett Boclar korai település neve is. A katonáskodó, fegyveres népek mellett a mocsaras-erdős tájat "kultúr tájjá" formáló szántó-vető, szőlőművelő népek jelentős számban fellelhetők. Az utóbbiak már a honfoglalás után megtelepedtek vidékünkön. A korai egyházszervezés eredményességét mutatják, hogy a patrociniumos helynevek, mint Szentgyörgy (Pusztaszszentgyörgy). Ezek, de boglár korai Szent György temploma is István királynak a Koppány felett aratott győzelmét hirdették. A legenda szerint ugyanis István Szent Márton és Szent György segítségével győzte le, legendás rokonát, Koppányt. Az itteni Szent György egyházak, így Boglár, Orda, és Pusztaszentgyörgy templomai, valamint Szent Márton itteni birtokai. Fonyód, Rád, Tard, Gamás, is a hálás király emlékét tükrözik. A tihanyi és a pannonhalmi bencések jelentős birtokkal rendelkeztek Boglár környékén. Különlegesen jó táji adottságok: a földművelésre és a szőlőtermesztésre, valamint a halászatra, vadászatra alkalmas területek fejlődést és jelentős Árpád és középkori népsűrűséget hoztak létre. Ha ma számba vesszük Boglár és Lelle közigazgatási területét, akkor rajta nem kevesebb, mint 16 Árpád és középkori falut találunk, legalább tíz egyházzal. Ezek a faluk osztoztak a közelükben vagy rajtuk átvezető hadút okozta pozitív, illetve negatív eseményekben: a gyakran átvonuló jelentős királyi seregek, vagy a pártütők, a különböző idegen hadak teremtette békétlenségben. Ugyanakkor bekapcsolták őket az országos eseményekbe. Ennél fogva 1091-ben Szent László király Horvátországba vonuló hadai, a Somogyvár felavatására siető jeles főrangúak gyülekezete, az 1199-ben II. András sorsát megpecsételő látrányi csata hadseregei, majd a tatárjárás seregei vonultak el Boglár határánál.

Milyen is lehetett a táj boglár és környékén ebben az időben. A hátak, a tetők és a hegyek (Várhegy mellett jellegzetes földrajzi képet a láp és a mocsár alkotta. A berket nád és sás szőtte be. A mocsarak partjain lévő láptalajon az éger, a fűz és a homokdombokon a kőris, a nedvesebb területeken a nyír szaporodott el. A középső térszintek mezőségi talaján a bükkösök tenyésztek. Ezek a vadban gazdag és a makkoltatásra is alkalmas erdők, valamint a Balaton, a belső tavak és a mocsarak halbőségükkel szerepet játszottak az itt megtelepülő emberek életében. Csakúgy, mint a jó fekvésű hátak síkjai, lépcsős teraszai, a szigetek tágas sík terei, amelyek a földművelés és a korai növénytermesztés színterei. A Balaton-pari községek határához a dombos-hegyes szőlőskertek, szőlőhegyek is elválszthatatlanúl hozzátartoztak. Boglár környékén a heti, majd az országos vásárok miatt széles, forgalmas kereskedelmi utak haladtak. Így alakult ki a pénteki vásárról nevezetes Péntekhely neve is. Lelle kelős közepén, a templom mellett vezetet el az országos út az, un. Hadút is. Ez a Rádon, Látrányon, Lellén és Boglár alatt laknál, Gamásnál áthaladó fontos útvonal nem a vízpartot követte, hanem a szárazföld legrövidebb és racionálisan használható szakaszát.

A magyar honfoglalók boglár környéki megtelepedésére történelmi forrásanyag nincs. 900 táján Pannóniában, így Somogyban is megjelenő honfoglaló magyarság főképpen a rómaiak által kiépített útvonalak melletti településeket szállták meg. Bulcsú és Lél a 955-ben bekövetkezett augsburgi veresége után Somogy és vele Dél-Balaton vidéke is más birtokos kezébe került. Ez az új úr itt az Árpád-házi ágból került ki, majd később Koppány lehetett. A nyugati kalandozó hadjáratokat lezáró tragikus vereség megváltoztatta a Dél-Dunántúl X. századi képét. Bulcsú- Lél és a hozzájuk tartozó Bő nemzetség területén ekkor a Tarjos - Tormás és a Taksony- Árpád-házi hercegi ág osztozott. Ehhez a vonalhoz sorolható az a Koppány vezér, akinek uralmi területéhez tartozott Somogy, Koppány szállhatta meg a Boglár szomszédságában lévő Fonyódi Kupavár földvárát, mint fontos útőrző, ellenőrző, stratégiai pontot. Koppánynak szembefordulása Istvánnal közismert. Leverése István király államszervezésének kötelező lépése volt. Ennek során pogány méltóságától is megfosztotta a trónjával szemben fellépő Árpád-rokonságot, köztük Koppányt is. István a harcban a korszerű páncélos lovagoktól és katonai segédnépekből álló seregre támaszkodhatott, azzal a Koppánnyal szemben, akinek a seregében - a somogyiakon kívül- a zalaiak, a Vérbucs-nembéliek is részt vehettek. Koppány leverése után Somogy az István által szervezett 45 vármegye egyike lett. Olyan katonai és politikai szervezettel rendelkezett, amely közigazgatási feladatokat látott el. A somogyi birtokok nagy részét a Koppány leverésében résztvevő német lovagok kapják, így boglárt is. Boglár és környékén, az ott elvezetető hadút mellett német, bolgár, cseh, besenyő, berény katonai népesség telepedett meg. Az ősbirtokos Bő nemzetség kezében maradt Szőlőskislak és az összes többi birtoka. Valószínűleg, azért mert nem vett részt közvetlenül Koppány mellett a harcban