Benjámin László

költő
1915. december 5. Budapest - 1986. augusztus 18. Budapest
 

Rossz anyagi körülményei miatt a gimnáziumi tanulmányait feladni kényszerült és 1931-ben dolgozni kezdett. Volt nyomdász, vasas és szűcs is. Ekkor került szorosabb kapcsolatba a munkásmozgalommal és csatlakozott a "munkásköltők" csoportjához. 1938-tól jelentek meg versei különféle folyóiratokban. A II. világháborúban kétszer vitték be katonának, ahonnan 1944. októberében megszökött. 1949 után - azonosulva a kor politikájával – egy ideig pártos, elkötelezett műveket írt. Írói munkásságának elismerését jelzi a Baumgartner-díj, a SZOT-, a Kossuth-, és a József Attila- díj. Először 1952 őszén jött Boglárra, ugyanis ekkor kapott a Népművelési Minisztériumtól egy kis házat a Jankovich-telepen (Az állami tulajdonba került nyaralóknak csak használati jogát adták a megajándékozottaknak. Benjáminnal egy időben jutott nyaralóhoz Pátzay Pál szobrászművész, Babics Antal urológus professzor, Kónya Lajos költő.) Ettől kezdve évente egy-egy hónapot töltött itt a Benjámin-család. Az itt eltöltött idő hatása a verseiben is fellelhető.

Forrás: Magyar Irod. Lexikon I. köt. Budapest: Akad. Kiadó, 1994. cop. 136 - 137.p.

A Boglárra vágyó költőről.../ Fárbás Renáta in: "Boglár partjain": Adalékok Balatonboglár irodalom- és művelődéstörténetéhez / Balatonboglár: Balaton Akadémia, 1998. 27-32.p.
Laczkó András: Írók, művészek és Boglárlelle in:Boglárlelle/ Boglárlelle, 1988.551-554.p.
Vers: "Boglár partjain": Adalékok Balatonboglár irodalom- és művelődéstörténetéhez / Balatonboglár: Balaton Akadémia, 1998. 24.p.
Fotó: Laczkó András: Írók, művészek és Boglárlelle in: Boglárlelle/ Boglárlelle, 1988. 551-554.p.