Somlyó Zoltán

költő
1882. június 22. Alsódomború – 1937. január 7. Budapest
 

Nagykanizsán érettségizett. 1901-től megszakításokkal Budapesten élt. 1910-ben, Szegeden jelent meg Dél van című kötete, s ez szerezte meg számára az első elismerést és Kosztolányi, Karinthy barátságát. Később a Nyugat is közölte verseit, de a nyugatosok közé nem sikerült bekerülnie. Így szellemi magányban írt, az egyedüllét fájdalma is átszövi verseit.
Műfordítói munkája során Baudelaire verseit, Hofmannsthal: A költő és a halál c. verses drámáját, Maupassant, Rousseau, Voltaire és Hauptmann műveit tolmácsolta magyarul.
Verseinek legátfogóbb kiadása 1962-ben jelent meg: Somlyó Zoltán válogatott versei címmel.
Somlyó György költő édesapja. A helybéli Bolgár Margitot itt, Bogláron ismerte meg 1918-ban, majd 1920-ban feleségül vette.

Forrás:

Új Magyar Irodalmi Lexikon/ Budapest, Akad. Kiadó, 2000. 1968 p.